Ha Kate Bush első két albumát átitatta a 70-es évek art rockja, akkor a brit énekes-dalszerző 1985-ös, ötödik nagylemeze nemcsak kifejezte a korszakot, hanem definiálta is azt. Kevés dal idézi fel úgy a 80-as évek közepének popját, mint az időtlen Running Up That Hill, gated dobjaival, kvázi dance ritmusával, sejtelmes vokáleffektjeivel és rögtön felismerhető szintetizátor melódiájával. Kevés album tett többet a progresszív rock ambíciójáért, hogy felkarolja és a digitális korszakba teleportálja.
A két hosszabb részből álló album jelentős témákat dolgoz fel – a férfiak és nők közti szakadékot, egy anya szeretetének tüzes erejét, az álmok természetét – Bush lélegzetelállító hangjával, mely gyengédséget és erőt egyaránt képes kifejezni. 1985-ben nem volt ehhez hasonló. Bizonyos szempontból mai napig utolérhetetlen a fülbemászó popnak és avantgárd hangformálásnak az a vegyülete, amit az album képvisel. Emellett pedig a Hounds of Love megnyitott egy felfedezésre váró világot, melyben zenészek generációi – többek között Björk, Fiona Apple, Tori Amos, Joanna Newsom – követik Bush útmutatását.
