Azok a kritikusok, akik addig figyelmen kívül hagyták a hiphopot, az első, 1990-es kiváló People's Instinctive Travels and the Paths of Rhythm album megjelenése után felkapták a fejüket Q-Tip kifinomult és szokatlan munkáira, valamint Phife Dog parti-rockos, önmagát sem kímélő rímjeire. Ezek a kritikusok azonban hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni a Tribe underground hiphopban, vagy úgy általában a fekete zene történelmében messzire nyúló gyökereit. A The Low End Theory sok szempontból tudatos kísérlet volt ennek orvoslására. Ezentúl pedig ez az egyik legjobb hiphopalbum, amely valaha készült. Az Excursions mitikus rímeitől és nyakatekert, Art Blakey által jegyzett hangmintáitól, a Scenario vidám, „mindent lehet” hangulatú epikus közreműködésein át, a The Low End Theory összeköti a pontokat a jazz, és az olyan azonos gondolkodású New york-i rapkortársak munkái között, mint a De La Soul vagy a Brand Nubian. Mindezt úgy, hogy közben érinti a korai, parkban jamelős időszakot, a tömegeket hipnotizáló improvizációkat és a rap aranykorának míves szövegeit is.